Sziasztok!
A mai napom és a tegnapi is teljesen megrázott. Miért? Olvass tovább és megtudhatod!:)
A sztori ott kezdődik, hogy egyik kolléganőm állapotos lett, ami nekem tök fura, mert csak 23 éves. Jó, most többen jöhettek azzal, hogy mi közöm hozzá, meg ha szeretik egymást stb. Igen ám, de ezt nem értheti az, aki nem ismeri a lányt. Ő egy pörgős, poénos csaj de a pasija nagyon lehúzza őt. Ezt persze Ő nem veszi észre, valószínűleg a rózsaszín köd miatt. Mi, többiek látjuk, hogy mindig mindenkinek meg akar felelni. Mélyen, legbelül úgy érzem, Ő ezt a gyereket nem is szeretné, de mivel nem mer ellent mondani a pasijának, hogy " figyelj, nem szeretném most ezt a babát " vagy valami ilyesmi megtartja és próbálja magát jól érezni és színlelni a boldogságot. Nem tartom magam valami nagy megfigyelőnek, de úgy nagyjából ki tudom elemezni az embereket. Ez a lány mindig mindenkinek meg akar felelni, úgy viselkedik, ahogy a környezete elvárja. Sokszor veszem észre rajta, hogy másokat szapul, hogy xy hogy néz ki, de ezt mind azért teszi, mert alacsony az önbizalma, önbecslése. Tehát ezeket a tényeket tudva, Ő egyértelműen egy olyan igába hajtja bele a fejét, amibe nem kellene. Jó dolog a gyermek, ha az ember együtt él a szerelmével, de ők még ezt sem tapasztalták meg. Nem tisztem beleszólni ezért nem is szóltam bele. Ha Ő úgy érzi, hogy jó lesz neki hát hajrá, de nem szeretném ha megbánná ugyanis egy ilyen döntés egy életre szól.
A másik esemény ami megint csak elgondolkodtatott, azaz , hogy szeretnék külön élni, de persze ehhez több pénzre lenne szükségem. Ma hívott egy cég is munkát ajánlva, de azért a munkáért nem költöznék fel Pestre. Nem tudom, hogy ezek a változások annak köszönhetőek-e, hogy elkezdtem az önfejlesztést és tudatosan gondolkodni, mit szeretnék a jövőben és ehhez nyújtana úgymond az univerzum segítséget, ezekkel a történtekkel ösztökélve a haladásra.
Azt veszem észre mostanában, körülöttem mindenki mozgolódik, halad, fejlődik én meg egy helyben topogok. Miért van ez? Nem merek lépni? Nem állok készen rá? Nem tudom, de előbb utóbb úgyis minden kiderül, mi miért van.
Köszönöm, hogy elolvastál.
Áron